Szórakozás
Strandhangulat és Szerelem - Campus Fesztivál szombat
Lassan tényleg magyarázkodnom kell, hogy nem fizetett a Játszóház Debrecen, és nem emiatt említjük őket sokat - szerencsére nélkülünk is tök jól elvannak. De tény, hogy a szombati napot náluk kezdtük meg, akárcsak az első fröccsünket, ami kicsit visszarántott az életbe a sok éjszakányi virrasztás okozta kimerültségből. Csodálom azokat az embereket, akik az utolsó napot is ugyanannyi energiával tudják megkezdeni, mint az elsőt, mert velünk ellentétben ők nem azért próbálnak valami stratégiát összerakni, hogy a lehető leglazábban hozzák le a programot.
Az estét előkészítő szusszanás után a nagyszínpadnál belenéztünk a Blahalouisiana koncertjébe, miközben lepacsiztunk néhány baráttal, akik a fesztivál legfontosabb feladatkörét látták el és gondoskodtak arról, nehogy kiszáradjunk. Az Ő kitartó munkájuknak köszönhetően lettek cikkek, mert az egynégyes frissítő nélkül valószínűleg a szerdai napon feladtam volna. A korai időpont ellenére sokan voltak, akik kijöttek Barbiék miatt, és ugyan egyesek inkább a fák árnyékából nézték a produkciót, sokan előre mentek a nagy meleg ellenére.
A Blaháról a Körút Nagyszínpadhoz a Fish! koncertjére indultunk. Sajnos a tűző napsütés nem akart alább hagyni, így a hangosítós placc árnyékában kerestünk búvóhelyet a koncert kezdéséig. Aztán a szokásos lendülettel kezdtek a srácok és az elviselhetetlen melegben egy strand megidézésével lepték meg az érdeklődőket: vízipisztolyokkal segítettek felfrissülni a koncertezőknek, és strandlabdákat közéjük dobálva szórakoztatták őket, miközben egymás után jöttek a slágerek. Krisztián szokásához képest két szám között szórakoztatóan kommentálta a történéseket, és ezekből építkezve vezette fel a következő számot. A végére már az árnyékban az életükért küzdő fesztiválozók is előbújtak, hogy bulizzanak egyet.
A Fish! koncert után belenéztünk Lil Frakk produkciójába, majd kezdett az Ivan and the Parazol. Mindkettőből húsz - húsz percet néztünk, aztán átmentünk a Welding Rock Arénába, ugyanis a múltkori debreceni koncertjük óta hallgatom másoktól, mennyire jó volt a roncsbáros Godfater. koncert. És mennyire igazuk volt. Aztán meghallottam a vokalista lányok hangját, és jeleztem is a társaságomnak, hogy szerelmes lettem, de mint kiderült, nemcsak én voltam ezzel így. Miután igazi férfiként megegyeztünk abban, ki kiért rajong - ez fontos, hiszen minden bizonnyal még csak beszélni se fogunk az életben -, inkább hallgattuk a koncertet és azt tárgyaltuk ki, mennyire jó zenész a színpadon mindenki. No az első sorba kár volt előre menni, mert a tőlünk másfél - két méterre lévő hangfalból csak a gitárt hallottuk, minden mást pedig teljesen elnyomott.
Természetesen Beton.Hofi koncertjébe is belenéztünk, aki akkor lopta be a szívembe magát, mikor a Roncsbáros duplakoncertjének egyik napját én nyertem meg fotózásilag. Akkor voltam először buliján, ami annak ellenére is elkapott, hogy ismertem minden dalát. Viszont Beton.Hofi - minden bizonnyal - hatalmas bánatára két évvel ezelőtt pont a Campus Fesztiválon tévedtem oda egy színpadhoz kora délutáni időpontban, ahol egy Saya Noé művésznevet használó lány szórakoztatta az érdeklődőket - és azóta egyetlen debreceni koncertjét se hagytam ki.
Előfordulhat, elfogult vagyok, de idén is Ő nyert, mint legjobb koncertélmény, ezért mindenkit arra buzdítok, aki nem ismeri, hogy keressen rá, hallgassa meg, valamint mindenféleképpen nézze meg élőben!
Ezután már csak tébláboltunk kicsit. Belenéztünk Paulina műsorába, átnéztünk Péterfy Borira, aztán annak fényében, hogy a fesztivál miatt tologatott teendők listája mindenkinek egyre csak hosszabb lett a napok alatt, úgy éreztük, jobb, ha lezárjuk az estét. Még egy életmentő lángos a kijáratnál, és hivatalosan is véget ért számunkra a 2023-as Campus Fesztivál.