Az augusztusi sörkóstolónkon történt, hogy a Beertailor volt olyan jó fej, hogy ellátogatott alkalmunkra egy új főzetükkel. A kóstoló vendégeihez hasonlóan mi is ekkor tesztelhettük először az új italt, emiatt kíváncsian vártuk a tételt - ki mekkora elvárással.

Nagy örömünkre a Beertailor képviselete is megjelent a kóstolón, hogy bevezesse az érdeklődőket - talán kicsit bővebben is, mint én szoktam - a főzde és az új sör rejtelmeibe. (Tomikám puszillak, nagyon jó voltál, én különösen élveztem!)

Már volt „szerencsém” a sörszabó tételeit kóstolni, melyek nagyrészét legszívesebben elfelejtenék - különösképpen az ananászos sörüket, aminek ízét még most is érzem, ha rá gondolok... pedig eltelt 2 év az utolsó kóstolása óta. Ebből kiindulva voltak kétségeim az új tétel kapcsán. 

Őszintén szólva eddig mindig csak csalódtam - ebben az esetben is, igaz, a vörös törpe egy kellemes csalódás volt. Számomra (és itt meg kell jegyeznem, hogy ez egy baromi szubjektív terep, nekem valamiért nem jön be a sörszabók termékei, másnak ettől függetlenül elfogadom, ha igen) az első iható, korrekt söre a főzdének.

West Coast IPA-ról beszélünk, de csavartak egy kicsit a történeten: nem azt a vadkeserű, karamelles, harapnivaló tételt főzték le, ami ilyenkor várható, hanem egyfajta hibridet. New England és Wect Coast stílus keveredett benne a lehető legjobban. A keserűség kicsit visszafogottabb lett, de a karamelles jellege megmaradt, amihez párosult egy aromás citrusos, füves ízvilág egy tök laza kortyérzettel. 

Egyfajta pálfordulást érzek a főzde iránt, hiszen az eddigi rossz benyomások most kicsit megváltoztak. A címkék nagyon sokat fejlődtek és kellemesebb rájuk nézni, és, bár a lényeg a beltartalom, erről is érdemes szót ejteni. Kíváncsian várom a friss főzeteket, és már nem ágálok ellene úgy, mint ezelőtt.

Talán az összegzés az lehet, hogy mindenkinek azt ajánlom, kóstoljon és kóstoljon minél többet, mert bármikor jöhet egy olyan főzet, ami megtetszik főzdefüggetlenül.