Áron András 'Apey' nevével sok - sok éve a Neck Sprain zenekar kapcsán találkoztam először. Már akkor sokan azt mondták róla, hogy ez a srác nagyon sokra fogja vinni, majd eltelt pár év és itt vagyunk. Közben azért voltak fontosabb mérföldkövek, számos zenekarban láthattuk, és elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a jelenléte egyfajta garancia a minőségre.

Be kell vallanom, legtöbb projektje nem egyezik az ízlésemmel, azonban ennek ellenére is minden alkalommal megnéztem az Apey & the Pea (Lazarvs) buliját a Roncsbárban vagy Campus Fesztiválon (azóta is emlékezetes élményként frissen él bennem, amint majdnem rám tolatott dobosuk, Makai László a backstage-ben a kisbusszal, miközben az AWS-es srácokkal beszéltem), a Trillion 'Crumble Me' című dalának hallgatottsági adataihoz pedig szorgosan hozzátettem.



Mégis a legmeghatározóbb az akusztikus projektje volt számomra, amivel a 'Foxes' című album megjelenésével találkoztam először. Hatalmas szerelem volt első hallásra cucc, hetekig csak az pörgött nálam, miközben igyekeztem kiokosítani magam szóló munkásságából. Így találtam meg a 2010-es megjelenésű 'Feathers, Black Flowers' albumát, valamint az 'Orion'-t - ez utóbbin hallható a 'The Hunter', aminek Silent Próbatermes felvétele ismét megvett kilóra.



A 'Stranger' névre keresztelt 2017-es album ismét hatalmas találat volt, igyekeztem minden lehetőséget megragadni, amikor látogatni tudtam szólókoncertjét, majd talán a túlzásba vitt rajongás miatt, de következett némi szünetelés részemről. Ebben az időszakban is termékeny volt Apey, két új albumot is megjelentetett, élőben (és stúdióban) pedig láthattuk többedmagával, a the Black Circle Ochestra-val, melynek tagjai egytől egyig elismert zenészek.



A hosszú detoxot múlt héten törtem meg, ugyanis pénteken a Roncsbár adott otthont szóló, akusztikus koncertjének. Látva az időjárás előrejelzést sokat mérlegeltünk, bevállaljuk-e, aztán elég könnyen meggyőztük egymást és magunkat arról, mindenféleképpen be kell néznünk.

Áron András nem csak kiváló zenész, remek előadó is; már azzal megteremt valamiféle különleges atmoszférát, ahogy megérkezik a mikrofon elé és a kezébe veszi a gitárját. Az emberek nem akarnak lemaradni egy pillanatról sem, az addigi jó hangulatú, havi beszélgetéseket feszült figyelem váltja fel - aztán az első akkordok még inkább berántják a hallgatót. Sokan lehunyt szemekkel adták át magukat a szájharmonikával tarkított akusztikus zenének, mások rá szegezett szemekkel figyelték.



A koncert közben felkonfként sok személyes történetet mesél Apey, többnyire azzal kapcsolatban, milyen körülmények között született a következő dal, illetve, ha valaki volt már koncertjén, az tudja, hogy zseniálisan reagál a környezetére, ezzel szórakoztatva magát és a közönséget. Ezúttal a muníciót leginkább a közelgő vihar szolgáltatta, amely kapcsán nemes egyszerűséggel megmutatta, merre van a menekülési útvonal, majd megkérte a közönséget, hogy ha leszakad az ég, akkor arra távozzon, de előbb mindenféleképpen engedje előre őt. És ez az, ami igazán különlegessé teszi még a tehetséges zenészek, előadók között is: folyamatosan szórakoztat.

Természetesen nem sok kellett és elkezdett esni az eső, ami a hely félnyitott jellegéből fakadóan a szélen ülőknek - köztük nekem is - kellemetlen pillanatokat okozott, de ez se Apey-t, se pedig a hallgatókat nem zökkentette ki.



Nagy örömömre a koncerten nemcsak a legújabb albumokról kerültek kiválasztásra dalok: a két általam rongyosra hallgatott korongról is voltak bőven, de természetesen az újabbakból is hallhattunk tételeket. Aztán újdonságokról is hallhatott a közönség: Áron Andris külön kiemelte, hogy a hamarosan megjelenő hatodik nagylemezét Nashville-ben rögzítették, ami hatalmas büszkeség számára.

Az időjárás egyre rosszabbra fordult. Néhány jó barátom is a Roncsban dolgozik és miközben a tető alatt cigiztek, jól láttam a szemükben azt a szadista csillogást, amely arra engedett következtetni, alig várják, hogy lássák, amíg vagy szarrá ázok, vagy pedig elkezdek menekülni az eső elől. De már csak végigmegy ez a koncert - gondoltam, mikor Apey bejelentette, hogy egy dal maradt, aztán mindenki meneküljön, amerre lát. Nagy örömömre az 'I Want You To Miss Me' volt ez, ami egyike a személyes kedvenceimnek.Ezt már állva vártuk meg Töpi (Apey négylábú, hű társa) mellett, aki hűségesen nézte végig gazdája egy újabb zseniális koncertjét, miközben boldogan fogadta vagy épp elviselte a simogatásokat, vakargatásokat.

Tanulság, konklúzió nincs: hallgassatok Áron Andrist!