Tudjátok… minden férfi életében van egy – két italozáshoz köthető mérföldkő, ami valahogy a génjeinkben van és a környezetemben a legtöbben átestek rajta. Ilyen a tipikus „Miért nem nyitunk egy saját kocsmát?” kérdés, aminek elhangzása után a társaság vadul elkezd ötletelni, de az ital okozta mámorral a lelkesedés is eltűnik és másnap semmi más nem marad a csoportfoglalkozásból csak némi fejfájás.

Aztán ilyenek a szokásos alfadumák is, a „szerintem erősebb vagyok, mint…” vagy éppen „simán megcsinálom…” kezdetű gondolatok – többnyire ezeknek a jutalma a másnap lezajló nyomozás, hogy miért lila az ember lába, miért olyan érzés felülni, mint amilyennek majd 30 év múlva képzeli az ember? … és mellékesen itt adok hálát annak is, hogy nem sikerült hajnalok hajnalán tigrist simogatnom, mikor ezt találtam ki.

Na, kis történetünk is hasonlóan kezdődött úgy másfél éve, mikor sörkedvelő értelmiségként tetszelegve minden arra járónak (ezúton is köszi Szóda Bár, hogy nem tiltottál ki!) elkezdtünk ajánlani kisüzemi söröket és mesélni az egyes tételekről. Innen már csak egy lépés volt a megállapítás: kellenének Debrecenbe ilyen alkalmak! – persze, volt köztünk a gasztronómiához értő személy is, szóval nem is sörkóstolás kéne, legyen sörvacsora!

Szerettünk volna egy olyan eseményt, ami a környezetünkben hiánycikk és valamelyest előre mutató is más terveink tükrében. Manapság már látszik, hogy a koncepciónak, amit kitaláltunk, igen is van helye a városban és a sörkedvelők körében. Már az első alkalmakon teltház volt és a sörestek azóta is töretlenül zajlanak.



Sokan az eseményeken résztvevők közül meglepődtek, hogy mikor egy ilyen sörkóstoló tartalmát állítjuk össze, a tételek kiválasztása közel két órát vesz igénybe, pedig napi szinten követjük a kisüzemi sörfőzők életét és small batch tételeit, amit a kínáltba építünk, a háttérmunkálatokat nem is említve a felkészülés mellett Rengeteg munkánk van egy-egy tételsor összeállításában és nem csak úgy összedobáljuk azt, reménykedve abban, hogy majd lesz valami. Próbáljuk összekötni a söröket, hogy miképpen alkothatnak egy kerek egészet, mégis enyhén csapongva a tételsorban; emellett az eddigi tételsorok összefüggését is szem előtt tartjuk törekedve arra, hogy közösen kilépjünk a komfortzónából, és arra ösztönözzünk mindenkit, hogy merjenek új ízeket is kipróbálni.



A kóstolókat én szoktam vezényelni, no persze ehhez hozzátartozik az is, hogy hármunk közül nekem van a legnagyobb rálátásom erre a világra – emiatt ezek a barmok egy emberként löktek a farkasok elé, mikor az volt a téma, ki legyen ennek az egésznek az arca, ki bonyolítsa le az esteket. Így néhány alkalom után már azt mondhatom, nagy örömmel tölt el, hogy a tudásomat ezeken a jó hangulatú kóstolókon adhatom át a közönségünknek. Az eddigi estéket a Szóda bárban tartottuk a debreceni sörlelő helyek egyik legfőbb arcánál. A kóstoló alkalmával ellepjük a felső szintet, mint spanyol konkvisztádorok, az újdonság felfedezése céljából. Leírhatatlan az az érzés, ami akkor fog el, mikor látom a résztvevők szemeit csillogni az enyhe bódulattól, a meglepettségtől és a jókedvtől, tudván, hogy célt ért az az üzenet, amit közvetíteni szeretnénk. Noha ezek a pillanatok felejthetetlenek számomra, a kóstoló előtti perceket és érzéseket senkinek sem kívánom. Bár nem vagyok egy stresszes alkat, de van egyfajta görcs a gyomromban a kóstolók előtt (ami az elmondások alapján szerencsére nem látszik rajtam – szerk.: de látszik.), hiszen az emberek azért jönnek, hogy engem hallgassanak, és jó hangulatban töltsenek el 3 órát, hogy kikapcsoljanak és kilépjenek a szürke hétköznapokból.

Egy sörkóstoló alkalmon 7 különböző tételt kóstolunk: egy tételsor 6 elemből áll, de nem hagyhatjuk ki azt a végszót, ami megilleti az ilyen eseményeket. Az eddigiek során a méltó lezáró fősöreink hordóérlelt tételek voltak. A tételsorban nemcsak különböző főzdék söreit, de különböző típusait is kóstoljuk: a savanyútól kezdve az IPA-kon keresztül egészen a stoutokig, ám ezekből sem maradhattak ki az igazán „elvetemült sörök”, mint például az egyik tételsorunk nagy megosztója, a Viharsarok egyszeri főzete, ami egy Citra- és Cascade- del komlózott TORMÁS búzasör volt. Hozzáteszem, az alkalom az utolsó húsvéti sonkaszelet elfogyasztása után néhány nappal volt, így látni kellett volna a meglepett arcokat, mikor beleszagoltak a taster-pohárba.



A kóstoló mellé mindenki kap egy értékelő lapot, amin a résztvevők saját ízlésük által vezérelve egy előre felállított pontrendszer alapján bírálhatják az est főszereplőit, és igen meglepő pontozások szoktak születni. Az értékelő lapok értelemszerűen a gazdájuknál maradnak, hogy össze tudják gyűjteni tapasztalataikat, mint Ash a pokémonokat.

Az esemény során „kerekasztal” beszélgetéseket folytatunk mindenkivel a barátai társaságában és együtt élvezzük az italokat. Az értékelések végén – felállítva a sorrendet – megbeszéljük kinek mi volt igazán kedvére való, majd levonjuk a konklúziókat és már a következő estére koncentrálunk, a TI benyomásaitokat is beleépítve. Na persze a kóstoló után azért mi is szeretünk maradni veletek, hogy „tovább kutakodjunk” a kraft sörök világában…

Sok izgalmat rejt még a jövő számunkra, ám mindenképpen várunk a következő alkalomra Téged és barátaidat is.